2017. február 16., csütörtök

Újból szomatodráma játék március 26-án

Újból lehetőséged van velem szomatodrámázni kis csoportban: március 26-án vasárnap délután 14-19 óra között.

Ez már a második megmerítkezési vagy újbóli tapasztalatszerzési alkalom.
Részletes információkat az előbbi alkalomnál találsz:

https://meszarosgyuri.blogspot.hu/2016/12/szomatodrama-jatek-januar-7-en.html 

2016. december 6., kedd

Szomatodráma játék január 7-én

Ha szeretnél játszani, és a játék segítségével kapcsolatba kerülni testeddel, ha szeretnél találkozni belső világoddal, és ezen keresztül gyógyulni testi és/vagy lelki értelemben, és szívesen veszed, ha elkísérlek ebben a játékban, szeretettel várlak egy délutánra, ahol tapasztalatot szerezhetsz a szomatodrámában a "gyógyító játék" keretében kis (kb. 5 fős) csoportban.
A délután során a vezetésemmel minden jelentkező játszik majd a saját témájával biztonságos környezetben, és részt vesz a többiek játékában. Hogy mi is történik egy ilyen játék során olvashatsz a szomatodrama.hu weboldalon, vagy itt a blogomon is.
Rólam ezen a blogon tudhatsz meg többet, különösen a szomatodráma játékvezetői bemutatkozásomból.
Ez egy első megmerítkezés lehetősége a szomatodrámázásban. További hasonló délutánok várhatóak, illetve aki szeretne elköteleződhet egy csoportfolyamat iránt is a későbbiekben, amely rendszeres találkozásokból, ilyen szomatodrámás alkalmakból áll kis csoportban.
A részvétel díja 10000 forint egy alkalomra.
(Egyénileg, kinek-kinek a körülményei szerint lehetőség van kisebb díj fizetésére, részletfizetésre vagy pro-bono részvételre is. Az anyagi nehézség ne riasszon el!)
Az első ilyen megmerítkezés, tapasztalatszerzés időpontja: január 7-én 14-19 óra között, 
Helyszín: Öv utca 129-131. 14. kerület. 

Ha további kérdésed van, vagy jelentkezni szeretnél keress meg a
meszaros.gyorgy at szomatodrama.hu e-mailcímen.
Az alkalom előtt minden résztvevővel személyesen egyeztetek majd.

Kérdések és válaszok (előzetesen): 

Kell valamilyen betegségemnek, testi tünetemnek lennie, hogy részt vegyek?
Nem. A szomatodráma teljesen alkalmas önismereti kérdésekkel való játékra is. A lényeg, hogy legyen témád, amit hozol, bármilyen jellegű.

Követel tőlem drámás készségeket a szomatodrámázás? 
Nem. A dráma itt nem színjátékot jelent. Semmi ilyesmire nincs szükség.

Hogy tudom magam beleélni más szerepekbe majd? 
Sokunk visszatérő tapasztalata, hogy a szőnyegen, ahogy játszunk, nincs szükség erőlködésre, hogy beleéljük magunk bármibe. A játék folyamata megteremti azt a környezetet, amiben természetes, organikus módon jelenítjük meg együtt a főszereplő belső világát.

Ez olyan mint a pszichodráma?
A pszichodráma is egy önismereti fejlődésben használható dramatikus (tevékenység-, eljátszás-alapú) módszer, de sokban különbözik a szomatodrámától. Ez utóbbi egy egyszerűbb, nem annyira instruált, organikusabban felépülő, és általában rövidebb játék, amely a testünkből indul ki.

Hogy fogok tudni megnyílni ismeretlen emberek előtt? 
Játékvezetőként olyan légkört igyekszek majd teremteni, hogy ne érezzük a másik idegenségét. A játszótéren a gyerekek spontán módon odamennek egymáshoz, és elkezdenek játszani. Ez a gyermeki bizalom és emberi összetartozás érzés, ami némi bemelegedés után a szomatodrámán is érvényesül.


2016. november 24., csütörtök

Szerelem első látásra? Találkozásom a szomatodrámával

Pszichodráma csoportot keresve találtam a szomatodráma kifejezésre, és a szomatodrama.hu –ra. A szó rögtön felkeltette az érdeklődésem, mivel épp foglalkoztatott a testemmel való kapcsolat mint téma. A módszert is nagyon érdekesnek találtam. Egy barátom pedig nem sokkal ezután mesélt a saját szomatodrámás tapasztalatairól, és bíztatott, hogy próbáljam ki. Elhatároztam tehát, hogy más önismereti utakkal együtt, amiken elindultam, megnézem a szomatodrámát is. Nagyon jó és fontos változásokat hozó döntésnek bizonyult ez.
Nyitottan, de nagyon szkeptikusan érkeztem az első Gyógyító napra. Inkább racionális típus vagyok, a tudományosnak mondott megközelítésekben hiszek, a szomatodráma túl misztikus volt számomra, mert azt olvastam róla, hogy a szereplők a játék során a valahogy megérzik az adott szerep mit is jelent, mit kell „játszaniuk”, van „valami mező”, amiben tudnak azonosulni a szerepekkel. A pszichodrámával ellentétben itt nem játssza előre a főszereplő, hogy mit tegyenek a szereplői. A szkepszisemre ráerősített, hogy a családállításról, amiben szintén erről a misztikus mezőről beszéltek, nagyon nem volt jó tapasztalatom. Mesterkéltnek éreztem, nem adott nekem semmit, a vezető szerintem sokszor találgatott, egyáltalán nem győzött meg róla az alkalom, hogy ott tényleg valami történik abban a mezőben, vagy hogy az létezik. Miközben nagyon hittem a test és lélek szoros kapcsolatában, a betegségek lélektani hátterében, szimpatikus volt a testtel való dialógus visszaállításának gondolata, s hiteles volt a barátaim "reklámozása" is, mégis ezzel az erős fenntartással és szkepszissel jöttem el az első alkalomra. Emlékszem, hogy meglepődtem, mikor körbenéztem a teremben, s láttam, hogy milyen sokan vagyunk, meg hogy rajtam kívül talán két férfi volt.
A kezdeti feszengést aztán nagyon ügyesen sikerült Lacinak (Buda László, a módszer megalkotója) eloszlatnia. Valahogy belehelyezett minket abba a hangulatba, hogy gyermekek, óvodások vagyunk, akik bátran mernek játszani, és merik levetni az olyan konvenciókat, amik a másik emberre mint fenyegetésre tekintenek, a társas helyzetekre idegenekkel pedig mint szorongást kiváltó tényezőkre… Egészen nyitottá tudtam válni, bele tudtam magam engedni ebbe az önfeledtségbe, mire a nagy csoportos bevezető játékok után egy-egy kisebb szőnyegre kerültünk hatan, és ott kezdtünk el játszani, most már ki-ki a maga játékában mint főszereplő, a többiekében mint szereplő.
Az első játékomban a bél- és immunrendszeremmel játszottam. Szinte minden lépésére emlékszem annak a játéknak. Meglepő volt, ahogy a testem világa feltárult, és ahogy lassan én is részese lettem a belső történéseknek, amik túl is mutattak a testen, és életem néhány alapkérdését hozták be: mint az elszakadás és továbblépés. Testileg és lelkileg is magával ragadó játék volt. Kb. egy órában benne volt az életem. Az első napról a játék gyermeki élményével és mély tapasztalatokat átélve mentem el. Ami ezután következett azonban még érdekesebb volt.  
Ugyan nem az aranyeremmel játszottam, de a játék fontos hozadéka lett, hogy a sok éve, műtét után is megmaradó rendszeres aranyeres panaszaim eltűntek. Az egész közérzetem jobb lett, és teljesen megváltozott a testemhez és betegségeihez való viszonyom. Korábban egyrészt minden évben legalább egy, de inkább kettő nagy influenzás betegségen átestem, s amikor elkezdtek a tipikus tünetek jelentkezni: torokfájás, láz, köhögés, náthásság, akkor azonnal elkezdtem neocitránt, strepsilt stb. szedni, s így két hétig tartott általában, amíg túljutottam egy betegségen. A szomatodráma alkalom után sokkal ritkábbak leettek ezek a tünetek, és amikor jelentkeztek, akkor nem a gyógyszerekhez nyúltam, hanem a meditációban megkérdeztem a torkom, hogy miért fáj... mit jelez, mit akar mondani nekem. Ez a helyreállított dialógus segített, hogy két hét helyett pár nap alatt túl legyek a jelentkező tüneteken ráadásul gyógyszerezés nélkül. Mindez mai napig tapasztalatom (néhány visszaesést kivéve, amik szintén hasznosak voltak önismeretileg), s az első gyógyító napot követő fél évben ez rögtön nagyon erős élményt jelentett. Így a szomatodráma elkötelezettje lettem. Nem fenntartások nélküli volt ez a találkozás, és nem is annyira elsőre beleszeretés, de utólag mintha mégis olyan „szerelem első látásra” élménynek tűnne.

Mi lett a kételyeimmel? Nem tűntek el, a fent leírt tapasztalat azonban azt mondta nekem: lehetnek racionális kételyeim, de a módszer, úgy tűnik, működik. Azt mondhatom, sokat profitáltam ebből a racionális, kérdező, kételyeket megfogalmazó megközelítésből, mert ez segített a tanulásban is a szomatodrámáról. Egyfajta felülről látást is lehetővé tett, ami a vezetéshez, fejlődéshez kellett. Ennek része volt nemcsak tudományos megközelítésem, de a pszichológiai módszerekkel szemben kritikus, inkább a társadalmi kérdésekre koncentráló hozzáállásom is. Ez szintén mai napig termékenyen kerül kapcsolatba a szomatodráma erőteljesen spirituális és pszichológiai világával. Viszont az is igaz: időbe telt megtanulnom, hogy nagyon sok szempontból másféle irányultságom ellenére, hogyan élhetek meg teljesen egy ilyen játékot és módszert. Ma már át tudom magam így adni annak, ami történik. Azzal együtt, hogy ott van a racionális, kérdező énem is, amit viszont a játék során félreteszek. Egy kicsit újra óvodásnak lenni: emlékszem ezt írtam az első Gyógyító napról szól visszajelzésembe. S valóban jó a szomatodrámán keresztül visszatalálni ehhez a gyermeki én-testemhez: átölelni és szeretni, s önfeledten lenni... 

2016. november 1., kedd

Szomatodráma játékvezető lettem

2016. október óta, majd két és fél év tanulás után szomatodráma játékvezető lettem

Sokan kérdezik, ez mit is jelent. Így foglalom össze személyes módon: 

Értelmező, író, kutató, tanár, aktivista, barát... Mind olyan címkék, amiket magamra vehetek. De mindegyik mögött ott vagyok én, a testemmel. Az utóbbi években sokat tanultam erről az énről, s egyben a világról, ahogy újra rátaláltam a kapcsolatra a testemmel és így mélyebb magammal. Úton vagyok, és nem megérkeztem. Az életem során mindig szívesen hívtam és engedtem másokat, hogy velem tartsanak hosszabb-rövidebb ideig az úton, amin járok, vagy én léptem rá mások útjára mint kísérő. 

Több egymást keresztező úton járok egyszerre, amint ez a honlapomon is látszik. Az egyik utam a főállásomhoz köthető az egyetemen és arról szól, hogy egyre jobban meg akarom érteni a világot, abban különféle szintű rendszereket, különösen a fiatalok és az oktatás területén. A megértés nem végleges igazságok kimondását jelenti, hanem szüntelen keresést és újraértelmezést. Ezt az értelmezést szívesen megosztom másokkal írásaim, publikációim, előadásaim és a tanítás keretében. Ez a kereső-értelmező hozzáállás a társadalmi aktivizmus útjára is vezet, mert úgy érzem, hogy kell a felfedezett rendszerszintű igazságtalanságokkal szemben. A harmadik út pedig, amin járok, arról szól, hogy megélem a test és lélek, test és tudat, a társadalom és én (testem), a világ és én (testem), Isten és minden mély egységét. Ez a másik két utam spirituális alapja