2016. november 1., kedd

Szomatodráma játékvezető lettem

2016. október óta, majd két és fél év tanulás után szomatodráma játékvezető lettem

Sokan kérdezik, ez mit is jelent. Így foglalom össze személyes módon: 

Értelmező, író, kutató, tanár, aktivista, barát... Mind olyan címkék, amiket magamra vehetek. De mindegyik mögött ott vagyok én, a testemmel. Az utóbbi években sokat tanultam erről az énről, s egyben a világról, ahogy újra rátaláltam a kapcsolatra a testemmel és így mélyebb magammal. Úton vagyok, és nem megérkeztem. Az életem során mindig szívesen hívtam és engedtem másokat, hogy velem tartsanak hosszabb-rövidebb ideig az úton, amin járok, vagy én léptem rá mások útjára mint kísérő. 

Több egymást keresztező úton járok egyszerre, amint ez a honlapomon is látszik. Az egyik utam a főállásomhoz köthető az egyetemen és arról szól, hogy egyre jobban meg akarom érteni a világot, abban különféle szintű rendszereket, különösen a fiatalok és az oktatás területén. A megértés nem végleges igazságok kimondását jelenti, hanem szüntelen keresést és újraértelmezést. Ezt az értelmezést szívesen megosztom másokkal írásaim, publikációim, előadásaim és a tanítás keretében. Ez a kereső-értelmező hozzáállás a társadalmi aktivizmus útjára is vezet, mert úgy érzem, hogy kell a felfedezett rendszerszintű igazságtalanságokkal szemben. A harmadik út pedig, amin járok, arról szól, hogy megélem a test és lélek, test és tudat, a társadalom és én (testem), a világ és én (testem), Isten és minden mély egységét. Ez a másik két utam spirituális alapja


Az utóbbi években a pszichodrámán, rendszeres testedzésen, a jógán, meditáción és különösképpen a szomatodrámán keresztül egy olyan új látás- és létmód lett jelen az életemben, amely több mint csupán e módszerek gyakorlása. A jelenlét, a testemben lét, a kapcsolódás és egység tapasztalata ez. A gyógyító játék egyszerűen és mélyen vezet vissza a belső világommal való találkozásra túl a felnőtt racionalitáson. Pár éve, amikor nagyon szkeptikusan elmentem egy Gyógyító Napra, még nem gondoltam volna, hogy ez a találkozás, ez a Játék olyan meghatározó lesz életemben, hogy magam is vállalkozom arra: elkísérjek, vezessek másokat a saját játékukban, saját belső világukkal való találkozásukban. De az a nap, és ott a játékom ajtót nyitott a változásra: hogy átalakuljon testemben és világban való létem. A szomatodráma azóta is az örömök, és fájdalmak, testi jóérzések és „rossz” tünetek be- és elfogadására vezet, egy új viszonyra én-testemmel.

Érdekes interakció ez egymástól nagyon eltérő területek és világnézetek között is. Továbbra is marxistának vallom magam, de ezzel együtt nyitott vagyok ezekre a spirituális utakra is. Látom, hogy ez a módszer társadalmilag meghatározott, és része a rendszernek, ahogy a kritikai pszichológia jól láttatja ezt. Ezzel együtt is látom hasznosságát, értelmét és fontosságát, miközben azzal a termelési móddal kritikus vagyok, amibe ez beilleszkedik, mint egy a drága, szubjektumot formáló módszerek közül. (Erről még lásd Kovai Melinda nagyon érdekes könyvét). Egyszerre szeretném tehát ezt magam is pénzkeresésre használni a nem annyira jól fizetett egyetemi állás mellett, és egyszerre akarom mint pro-bono lehetőséget felajánlani olyanoknak, akik nem érhetik el, illetve azon is dolgozom, hogy az ebben a módszerben megjelenő tudás és tapasztalat hosszú távon elérjen egy szélesebb közeghez. 

Röviden összefoglalva pedig mi is a szomatodráma:
A szomatodráma módszere egy nagyon egyszerű út, amely játékosan vezet a saját belsőnkkel való találkozásra, a saját testünkkel való egységre. A Dr. Buda László által megalkotott Gyógyító Játék segíti, hogy általában a testünk jelzésein keresztül mélyebben kapcsolódjunk magunkhoz. Kisebb csoportban 5-6 fő játszik együtt egy játékvezető segítségével. Mindig van egy főszereplő, aki behozza problémáit, elakadásait, testi tüneteit, és ezeket (általában testi szinten) megjelenítjük a többi csoporttag (szereplő) segítségével a „szőnyegen”. Ahogy a szereplők megelevenednek, a főszereplő saját világával, életének szereplőivel, belsőjének énrészeivel, lelki interakciókkal találkozik, amikkel új módon kapcsolódhat össze a játék során. A játékvezető feladata, hogy finom kísérje, bátorítsa, és lehetőségeket felkínálva segítse ezt a kapcsolódást. A szomatodráma akár egyszeri alkalommal is változásokat hozhat, de a rendszeresen gyakorlók élménye, hogy egy újfajta hozzáállást, látás- és életmódot jelent. Több mint módszer. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése